HTML

Erdélyi tanulmányi kirándulás

Friss topikok

Címkék

Archívum

Az utolsó nap - 2013.03.16.

2013.03.18. 22:22 Erdély2013

4. szoba: Sziasztok!

Sajnos ez már az utolsó nap, amit itt töltünk Erdélyben. Nagyon korán keltettek minket, amit nem fogadtunk kitörő örömmel. Mindenki megreggelizett, bepakoltunk, készítettünk pár fotót, majd útrakeltünk.

A Bucsin-tetőn olyan meseszép látványban volt részünk, hogy sietős utunk ellenére meg kellett állnunk egy fotóra. Hunyjátok be a szemeteket, s képzeljetek magatok elé egy olyan helyet, ahol hihetetlenül kék az ég, a szikrázó napsütésben milliárdnyi csillag ragyog a frissen hullott, patyolattiszta hótakarón, az égigérő fenyőfák ágai 10 cm vastag hótól rogyadoznak, itt-ott apró, székely faházak barnállanak! Megvan?! Na, ilyen panoráma tárult elénk! Ugye, hogy kihagyhatatlan?!

Parajdra érve a hótakaró már csak foltokban volt jelen, de a hideg, csípős szél a szikrázó napsütésben is jelezte, hogy még csak március 16. van.

A parajdi sóbánya csak busszal közelíthető meg, így felszálltunk rá. Éreztük, hogy a sebesen haladó járművel egyre mélyebbre és mélyebbre szállunk alá. Pár perc alatt megérkeztünk a bánya bejáratához, ahonnan 245 db falépcső vezetett le a 402 m mélyen elterülő termekhez. Volt itt minden: hatalmas kalandpark (nem vicc!), ugrálóvárak, játszóterek, fahinták, kis kápolna, büfék, pingpongasztal, tömérdek asztal és pad, televízió, wifi, sóból faragott szobrok, műalkotások, kiállítás a sóbánya történetéről. A látogatók többsége gyógyulni jár ide, ugyanis a bánya klímája gyógyhatású, a levegő itt sókristályokkal telített. Valóban, kis idő elteltével mi is éreztük az ajkunkon a só ízét, sőt a fényképezőgépeink lencséjére is rátelepedtek az amúgy láthatatlan sókristályok, fehér foltokat hagyva az elkészült képeinken.

A lépcsősort ismét megmászva a busz felröpített a felszínre, ahol sóból készült hasznos ajándéktárgyakra költöttük el megmaradt lejünket.

Utolsó állomásunk a „szép város”, Kolozsvár volt. Nevezetességeiről már a buszon sok érdekes információhoz jutottunk társaink kiselőadásaiból. Először Mátyás király szülőházát kerestük meg, majd a Szent Mihály-templom előtt álló Mátyás-szobrot jártuk körbe. Ezután bementünk a templomba is.

A híres Házsongárdi temető volt erdélyi kirándulásunk legutolsó állomása, ahol felkerestük Apáczai Csere János és felesége, Aletta van der Maet sírját, s elhelyeztük koszorúnkat.

Innen már „egyenes” út vezetett hazafelé. 22:30-ra értünk az iskolánk elé, ahol szeretett családtagjaink vártak ránk.

Tanáraink felejthetetlen élményt ígértek az utazás előtt, s valóban így lett: örök emlék marad számunkra ez a csodálatos négy nap Erdélyben!

 

 

Kedves Gyerekek!

Elérkezett a hazaindulás napja! Sajnos! Azt mondták egy páran, hogy inkább legyen hótorlasz, és akkor itt ragadunk Erdélyben még két hétig. Most vagy nagyon jó a csapat, vagy nagyon tetszik nekik Erdély, vagy mindkettő. Nem hiszem, hogy hízelkedésből mondták, mert nem vették észre, hogy közel vagyok és hallom. Szóval, ma hazamegyünk. A reggeli felkelés, összepakolás, reggelizés a vártnál jobban sikerült, így fél órával korábban el tudtunk indulni, mint ahogyan terveztük. Na, ezt azért nem árultuk el nekik, és nem dicsérgettük őket, nehogy elbízzák magukat és aztán napközben majd nem bírunk velük. Szóval: irány Parajd, a sóbánya. Számomra nagyon érdekes volt, hallottam már róla, de elképzelni nem tudtam. Szebb, mint gondoltam. Nagyon jól megtervezték és kivitelezték a látogatóknak szánt területet. A gyerkőcök megszámolták, hogy 245 lépcsőfok vezetett le a sóba vájt termekhez. Volt minden: játszóház, kötélmászó rendszer, ki volt alakítva egy imahely és egy gyógycentrum rész is. Oda nem tudtunk bemenni. Nekem olyan volt, mintha márványlapokon közlekedtem volna. És ami a legérdekesebb, hogy kis idő elteltével már éreztük az ajkunkon a levegőből lerakódott sót.  Egy kiállítás is látható volt, ahol a sóbánya történetét lehetett elolvasni. Azt írták, hogy létezett olyan időszak is, amikor még a parajdiaknak is fizetni kellett a sóért, illetve előfordult olyan is, amikor korlátozták a kibányászható só mennyiségét a lakosoknak egy főre számítva. Ma is folyik a kitermelés, sőt még fürdősót is készítenek.

Most a buszon ülünk, és minden gyerek eszi az úticsomagként kapott szendvicseket, de úgy, mintha nem is reggeliztek volna. Nemsokára megérkezünk Kolozsvárra, ahol megnézzük a Fő téren Mátyás király szobrát, majd a szülőházát. Aztán a Házsongárdi temetőben megkoszorúzzuk Apáczai Csere János sírját.

Majd folyt. köv.

 

Újra a buszon vagyunk. Kisütött a nap, csodálatos idő volt, amíg Kolozsváron voltunk. Elindultunk hazafelé. Mindenki feléledt a buszon és jól érzi magát.

Rengeteg fényképet, videofelvételt készítettünk a kirándulásról, amelyet majd bemutatunk a projektnapon a többi diáknak. A vártnál sokkal-sokkal jobb és szebb élményekkel térek haza, mint ahogyan én azt gondoltam utazás előtt. A gyerekek is jól érezték magukat, megérdemelték, hogy megszervezzük nekik ezt a kirándulást, hiszen sok fontos információhoz hozzájuthattak az út során.  Sok mindent megtudhattak Erdély történetéről, múltjáról, az ott élő emberekről, természeti adottságairól, és bepillantást kaphattak az erdélyiek jelenébe is.

Viszontlátásra Erdély!! Remélem, még lesz lehetőségem újra eljönni ide, és azokat a helyeket is megismerni, amelyekre most nem jutott idő!

Julika néni

BGA-12-HA-01-0714-01-FAI_bucin-teto.JPG

 

BGA-12-HA-01-0714-02-FAI_parajd.JPG

 

BGA-12-HA-01-0714-03-FAI_kolozsvar.JPG

 

BGA-12-HA-01-0714-04-FAI_kolozsvar.JPG

 

BGA-12-HA-01-0714-05-FAI_kolozsvar.jpg

 

BGA-12-HA-01-0714-06-FAI_kolozsvar.JPG

 

BGA-12-HA-01-0714-07-FAI_kolozsvar.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék

A bejegyzés trackback címe:

http://hatartalanul2013.blog.hu/api/trackback/id/tr225144134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.